Jelenlegi hely

Ennyit mindenképpen tudj szülés előtt a császármetszésről!

Ijesztő lehet császármetszésről olvasni és a kismama nem szívesen festi az ördögöt a falra, de saját tapasztalatom, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha legalább ennyit tudok a császármetszésről.

Harmadik szülés, első kettő nagyjából simán lezajlott normál szülés, így mindenki újabb sima szülésre készült. Annyit tettem csak meg, hogy a kórházi csomagba csomagoltam szívószálat, hátha mégis…. De ha császáros cikkek kerültek elém, akkor ellapoztam, mert hát nem lesz szükségem az infóra.

Nem vagyok orvos, egészségügyis sem, csupán három gyerekes anyuka, így ha valaki szakmai hibát talál a leírásomban, az kérem kommentben írja meg a facebookon és javítom.

Aki többet olvasna a témában, annak ajánlok egy fantasztikusan összeszedett oldalt: http://www.csaszarosanyuka.hu

A lelki oldal:
Két sima szülés után engem nem vágott földhöz lelkileg a császár, korábban és most is úgy tekintek rá, mint egy kivételes lehetőség arra, hogy megóvjuk a saját és a babánk életét. Nem térek ki arra, hogy sok császár feleslegesnek tűnik a szakmai körök szerint, én bíztam az orvosomban, ezért is ő volt velem, és nem kérdőjelezem meg, hogy szükség volt rá.

Az azonban bizonyos, hogy míg a sima szülés egy természetes folyamat, addig a császár egy műtét, annak minden előnyével és hátrányával.
Véleményem szerint nem szabadna a sima szülés alternatívájaként tekinteni rá, hanem egy életmentő beavatkozásnak kellene tekinteni. Nem tudom megítélni, hogy mennyire voltunk életveszélyes helyzetben, de nem szeretem volna kockáztatni a kisfiam életét vagy “csak” az egészségét egy hosszan elnyúló, nagy valószínűséggel császárral végződő vajúdással.

Fizikai oldal:
Műtét előtt
A császármetszés egy műtét, ráadásul egy komoly hasi műtét, ami azonban a gyakorisága miatt mára egy viszonylag biztonságos eljárássá nőtte ki magát. Ennek ellenére vannak kockázatai, amit alá is íratnak az ijedt kismamával mielőtt viszik a műtőbe.

Altaltásban vagy gerincközeli érzéstelenítésben végzik, utóbbit részesítik előnyben, míg az előbbit a sürgősség vagy a gerincközeli érzéstelenítés ellenjevallata esetén alkalmazzák.
Az előkészítés kb 10-20 perc, maga a műtét 20-30 perc volt nekem.
A műtét viszonylag egyszerűen zajlott, ez a része nekem nem okozott problémát.
Vízszintes vágásokkal nyitják meg a hasfalat és a méhet, majd belől felszívódó, kívül fel nem szívódó varrattal varrják össze (kívül azért nem felszívódóval, mert ez erősebb)

Műtét után közvetlen:
Na, itt kezdődik a “nem egy leányálom” szakasz. Csakis azért nem ért meglepetésként, mert előző szülésem után ideiglenesen a császárőrzőben voltam és végignéztem három anyuka első óráit császár után.
Először is, 12 órát kell jelenleg (2014. nyár - 3 éve csak 6 óra volt) a császárőrzőben tölteni. Az első óra remegésssel és fázással telik, ahogy megy ki az érzéstelenítő hatása. Utána jön a fájdalom, amit egyrészt a sebek okoznak, másrészt a méh összehúzódása. A sebfájdaloma adhatnak fájdalomcsillapítót, természetesen a méh összehúzódását nem lehet gátolni, így arra még rá is segítenek némi oxitocinnal infúzióban.

Nagyjából az első 4-5 óra nagyon rossz, a többit fekve ki lehet bírni, csak el kell kezdeni mozgatni a már mozgó testrészeket, hogy a felkelés könnyebb legyen 12 óra után.

Erre az első 12 órára szívószálat és poharat kell mindenképp beszerezni, csomagolni, meg sok-sok ásványvizet. Nincs egyetértés az aneszteziológusok között, de valószínűleg a fej emelgetésének és a kevés vízpótlásnak van szerepe a 2-3. napon fellépő fejfájáshoz. Emiatt kell sokat inni (a vizeletkatéter megoldja a kijárást) és a fejet nem szabad emelni, csak fordítni a párnán hagyva.

Ha nem ajánlja fel a nővér, akkor is érdemes rákérdezni a sebfájdalmat csökkentő gyógyszerre, biztos fog adni.

A babát a bababarát kórházakban odahozzák a 12 óra lejárta előtt is, nálam kb 2 óra után már ott volt a kisfiam és egy órát szopiziott, a csecsemős nővér sokat segített (hisz fekve, fejemelés nélkül azért nem egyszerű szoptatni egy újszülöttet) és sokszor ránk nézett, hogy vigye-e már. Utána akkor hozták ki, ha felébredt és éhes volt.

Gyermekágyas osztályon
12 óra után fel KELL állni és átmenni a gyermekágyas szobába. Nekem ez egy óra volt, mert annyira szédültem felüléskor (nagyon alacsony a vérnyomásom), hogy vissza-vissza kellett feküdnöm, majd újra próbálkozni.

És itt jön az a rész, ami miatt ezt az egész bejegyzést megírtam. A gyeremekágyas elhelyezés első 24 órájára MINDENKÉPP segítség kellene az anyukának. Egyre több kórház baba-mama szobás, így átkerülés után azonnal hozzák a picit, akit azután az anyukának kell ellátnia. Én ezt jónak tartom és akkor sem küldtem volna be a babaszobába, ha ez lehetséges lett volna, de így friss sebbel nagyon nehéz volt az első pár nap. Már megmozdulni is nagyon fájt, de etetés, pelenkázás és a többi miatt muszáj volt mozogni.
A megoldás egy egyágyas szoba lett volna, ahol valaki bentmaradhat. Ezt kérhettem volna, de nálunk erre nem készültünk fel, csak a kórházba bejutásra, a szülésre és a nagyok elhelyezésére. Nem volt császáros vészforgatókönyvünk, hisz nem tudtam, hogy mi vár rám utána.

A gyermekágyas időszakban is lehet kérni fájdalomcsillapítást, én ezt is csak egy nap múlva tudtam meg, pedig sokat könnyített volna. Ezt már a nővérkétől kell kérni, olyat adnak, ami szoptatás alatt szedhető.

A műtét utáni 3. napra lett kicsit jobb (legalábbis az első naphoz képest), a nagyediken engedtek ki.
Varratszedésre a 10. napon került sor.

Kérlek, akik átestetek rajta, tegyétek hozzá a tapasztalataitokat (a facebook oldalon kommentben), hogy mit lett volna jó mindenképp tudnotok és beleírom a cikkbe!